Hol is kezdjem?

Bobóval elmentünk az ortopéd specialistához, megállapították, hogy súlyos diszpláziája van. 2-3 hónap múlva műtétet ajánlottak, vagy combcsontfej reszekciót, vagy csípőprotézist. Az előző dokihoz három hónapos korától hordom, hogy nincs rendben a kutya lába, hamar elfárad, nem diszpláziás-e, de mindig csak azt mondta, hogy a növekedéstől van, majd elmúlik. Hát tessék. 4-5 hónapos korában lett volna olyan műtét, amivel a saját medencéjét rá tudják fordítani a combcsontjára, és így szinte 100%-osan használni tudta volna a lábát. Erről már lecsúsztunk. Egy egész hétvégét végigbőgtem.

Aztán megráztam magam és elkezdtem alternatív terápiák után kutatni. Találtam egy szuper fizioterápiás doktornőt, az ő javaslatára vettem egy Tens fizioterápiás készület, és naponta kétszer tizenöt percet kezelem Bobót. Már egészen jól tűri... Az azért nem megy, hogy lefektessem és kezeljem, így inkább próbálom elkapni a pillanatot, amikor pont jó oldalán fekszik és alszik. Olyankor odamegyek, persze felébred, de már tudja, hogy ez jó neki, és simogatással nyugton marad. Hajnalban és este kezelem.

Már kb. két nap után változások voltak láthatóak, futott felfelé a lépcsőn, amúgy is egyre gyorsabban tudott rohanni, úgy ahogy még kiskorában sem. 

Szóval úgy tűnik a gép nagyon beválik. A fizios dokinéni nem ajánlotta a műtétet, mert azt mondta szerinte Bobó 2-3 éves koráig nem tartható olyan nyugalomban 3 hónapig, amilyen nyugalom a műtét után kell. És hogy képzeljem el, hogy levágják mindkét combcsontjának a tetejét, beleszúrnak valami fém izét, aztán ha az elmozdul a lábadozási időszakban, vagy megreped a csont, akkor mit csinálunk? Arról nem is beszélve, hogy három hétig ölben kellene lehordanom a harmadikról még pisilni is, és már most 19 kiló...

Úgyhogy most kezelem ezerrel... 

Közben kijött valami a hátán, két hétig mostam fertőtlenítő samponnal, nem használt. Amikor vittem ivartalanítani, vettek bőrkaparékot, a héten lesz meg az eredménye.

Az ivartalanítást is elb*szták, arról volt szó, hogy lágyékrészen egy pici seb, kiveszik a két golyót, zacsi marad, így a legkisebb a seb és a fertőzés veszélye. Ehhez képest hazahoztam, lefeküdt, akkor látom, hogy hatalmas seb, zacsi meg sehol. Felhívtam őket, hebegtek-habogtak, majd kitalálták, hogy gyulladt volt a herezacskója, azért kellett levenni. Szerintem meg fejetlenség van itt is. Aki kiadta semmit nem tudott róla mondani, gőze nem volt az egészről, a gallért amit vittem neki nem adták rá, amikor rákérdeztem akkor csodálkoztak, hogy ja, az az övé?

És erre fizettem 73ezer forintot. Nem lehet már egy normális állatorvost találni... :(

Megcsinálták az első lábaira is a diszplázia szűrést, mert az is gyanús volt, de azoknak hálistennek nincs baja. A hátán lévő ekcémaszerű valami kijött a háta alsó részén és  a farka tövénél is, úgyhogy most otthon kísérletezgetek rajta, eddig kék lukács krémmel, most ezüst kolloidot kezdtem el adni neki.

Nagyon remélem, hogy nem allergia, mert arra aztán rájönni, hogy mire allergiás... És ha mondjuk porra, vagy pollenre, akkor b*szhatom...

Holnap megyünk varratszedésre, akkor lesz meg a bőrkaparék eredménye is.

Amúgy meg Bobó szuperül van ezek ellenére, igazi ördögfióka. Az alapfokú vizsgán sajnos megbuktunk :D Egyáltalán nem úgy zajlott ahogy mondták, ismeretlen kutyával vizsgáztunk, nem lehetett előtte lemozgatni a pályán, és mikor már majdnem megvolt a vizsga és fellélegeztem, mert csak egy feladat volt hátra amit tökéletesen tudott, nos akkor Bobó szagott fogott és elveszítettem :) Nem hogy lefektetni nem tudtam, de rám sem nézett nagy szaglászás közben:)

Mindegy, így jártunk, annyira nem volt fontos.

Mindenki dicséri milyen gyönyörű, kedves, okos, szófogadó, ez a lényeg.

újabb fizio

Voltunk egy másik fizioterapeuta-állatorvos doktornőnél, és azt hiszem jó híreink vannak.
Úgy tűnik, hogy Bobó fájdalma főképpen hiszti volt.
Azt mondta a doktornő, hogy a röntgenje valóban katasztrofálisan rossz, de a kutyáknál nem mindig van párhuzam a röntgenkép és a tünetek között. Van olyan kutya, aki nagyon rossz röntgennel semmilyen fájdalmat nem mutat, van aki pedig apró eltéréstől is esetleg már járni is alig tud.

Nos, Bobót most az egyszer nem úgy vizsgálták meg, hogy feldobták egy asztalra és megnyomkodták, hanem a doktornő félórán keresztül csak játszott vele és játékosan vizsgálta.
Végül én etettem Bobót, a hátsó fele volt a doktornő felé, és ő minden irányba teljesen megmozgatta a lábát. Bobó pedig oda sem nézett, csak evett. Ebből az látszik, hogy a fájdalmi reakciójának nagy része hiszti volt (ami állítólag teljesen érthető azok után, hányszor nyomogatták már össze pici kora óta).
A jobb lábát nem használja rendesen, ez tisztán látszik, és a mozgatásnál is ennél tartott ellen egy kicsit.
Természetesen szó sincs arról, hogy ne lenne baj, nagyon rosszul megy, terhelésre sántít is, csak úgy tűnik, hogy a probléma talán enyhébb, mint amilyennek eddig gondoltuk, legalábbis a külső tünetei.

Szóval a terv:
Vettem egy készüléket, a képen látható, a hatásairól pedig itt van pár szó:
http://www.budastore.hu/omron_e4_izom-ideg-stimulator.html

Egy hónapig napi kétszer 15 percet kezelem vele (még nem tudom hogyan, de majd valahogy megoldom), addig igyekszünk a mozgást visszafogni, aztán egy hónap múlva indulhat az izom visszaépítése, ha már nem mutat fájdalmat.

Két hónap múlva, ha megyünk kontrollra, nagyon remélem, hogy úgy tudunk menni, hogy a műtét nem feltétlenül szükséges még.
Persze meg fogom kérdezni, kockáztatunk-e valamit, ha halasztjuk a műtétet, de amit jelenleg értek a dologból az az, hogy egy 8-10 hónapos kiskutyát nagyon nehéz egy ilyen nagy műtét után olyan nyugalomban tartani, ahogy az elő van írva. Arról nem is beszélve milyen kockázatos ez...

Szóval a műtét nincs lemondva, amúgy sem csinálná meg a doktor úr 2-3 hónapnál korábban, így addig próbálok mindenféle alternatív gyógymódot amit csak találok, hátha tudok rajta segíteni.

Ma reggel pedig Bobó felrohant a lépcsőn, ami soha nem ment neki, úgyhogy nagyon bizakodom :) 

Előzmények

Bobó 2013.10.20-án született, én pedig 2013.11.28-án fogadtam örökbe.

Ő a fény az éjszakában, egy hihetetlenül okos, ügyes, kedves kiskutya.

Fajtáját tekintve eddig labrador, border collie, terrier, argentin dog ősöket lehetett felfedezni benne.

Jelenleg majdnem 8 hónapos és 18,5 kiló.

Három hónapos kora óta járok vele oviba, május 10-én pedig elkezdtünk egy alapfokú tanfolyamot is, június 22-én fogunk vizsgázni.

Bobót pici korától rendszeresen vittem orvoshoz azzal, hogy nem fut rendesen, sokat fekszik, bután megy. Mindig megnyugtattak, hogy csak a növekedéstől van, attól fáj a lába.

Aztán május 31-én elvittem egy ortopéd specialistához, aki megállapította, hogy súlyos, kétoldali csípődiszpláziája van, pár hónapon belül meg kell műteni.

Hát itt tartunk most. Ma elmegyünk fizioterápiára, megnézik milyen alternatív kezeléseket tudnak ajánlani. Egy helyen már voltunk, megmutatták hogyan kellene otthon masszírozni, de sajnos Bobó sem ott, sem otthon nem hagyja, hogy a fájós lábaihoz érjek... :(

Úgyhogy elmegyünk ma, megnézik, több szem többet lát alapon. Aztán ha mást nem, bérelek neki egy bemer mágneses párnát, ami a fájdalomcsillapítást és gyulladáscsökkentést szolgálná addig, amíg nem lesz műthető.

Ő a szemem fénye, és ebben a blogban szeretném megörökíteni a mindennapjait, hogy később majd mosolyogva olvashassam vissza :)